1994. december 2-án, 16:46 perckor, azaz pontosan három évtizeddel ezelőtt történt a magyar vasúti közlekedés történetének egyik legsúlyosabb balesete: a szerelvény mozdonya és első kocsija az első vágányra sorolva továbbhaladt, a hozzá kapcsolt hat vagon viszont kisiklott, körülbelül 110 km/h sebességgel mentek egymásba. A vonat a vasútállomást és a mellette levő szolgálati lakásokat letarolta.
A Szol24-en tavaly ugyanekkor részletesebben foglalkoztunk a baleset hátterével és körülményeivel, így többek között azzal is, hogy a tragédia emberi mulasztás miatt történt. Egy szabálytalan tolatást végeztek nem sokkal azelőtt, hogy a vonat megérkezett, a váltók állását azonban nem ellenőrizték, így történhetett meg, hogy 110-zel érkezett egy olyan állású váltóra a gyorsvonat, ami legfeljebb 40 km/órával járható.
„Műszaki vagy emberi hibák sajnos mindig előfordulhatnak. Azonban a tragédiák megelőzhetők, és mi kötelességünknek, sőt küldetésünknek tekintjük, hogy mindent megtegyünk a megelőzésük érdekében. Ez a borzalmas baleset kulcsszerepet játszott abban, hogy a vasútbiztonság az elmúlt évtizedek legfontosabb közös ügyévé vált” – fogalmazott a tragédia harmincadik évfordulóján Hegyi Zsolt, a MÁV vezérigazgatója.
Mészáros János fotóriporter az elsők között ért a helyszínre, összeroncsolódott vagonokat és félig összedőlt épületeket látott, ráadásul olyan sötét volt, hogy csak a vaku fénye világított. A jászberényi születésű Kovács Zsolt atya kisgyermekként egy karcolás nélkül megúszta a balesetet, a Ripostnak úgy fogalmazott, isteni csodának érzi, hogy őt, testvérét és édesanyját sem érte baj.
„Egy átlagos vasárnap délután volt, amikor az öcsémmel mesét néztünk. Délután négy körül siklott ki a vonat két kocsija. Kisodródott a peronra, az ott várakozó utasok közé, akik többnyire egyetemisták voltak. Elütötte az egyik villanypóznát is, ami becsapódott a házunkba. Az egész olyan volt, mint egy földrengés.”
A vonatkatasztrófa áldozatai között Jász-Nagykun-Szolnok megyei fiatalok is voltak. A legfiatalabb áldozat a mindössze 8 éves kisújszállási Károlyi Magdolna. A törökszentmiklósi Balogh Katalin 18,, a szolnoki Pádár Tünde 17 és a jászboldogházi Szádvári Ágnes 21 évesen hunyt el a máig felfoghatatlan baleset következtében.
Az áldozatok emlékét 1996. június 29. óta egy emlékmű is őrzi az állomás felvételi épülete mellett.
Kép: YouTube
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
